Szociális diagnózis
A szociális diagnózis egy olyan eszköz a problémák feltárására, amely leginkább alkalmas arra, hogy az ügyfél komplex, mindenre kiterjedő szükségleteit közösen mérjük fel.
Célja:
- az igénylő problémájának megismerése, definiálása, majd ennek alapján szükségleteinek meghatározása és a megfelelő szolgáltatások megállapítása
- az elérhető szolgáltatások és szolgáltatók feltérképezése
- az igénylőnek a szolgáltatókhoz történő irányítása, eljuttatása
Az igénybevétel módja:
- önkéntes megkereséssel maga az ügyfél kéri
- közvetítéssel (családsegítő, esetmenedzser, vagy az 1993. évi III. törvény szerinti jelzőrendszeri tag közvetíti az ügyfelet)
Hogyan készül a szociális diagnózis?
- az ügyféllel közösen és vele egyetértésben készül el
- irányított interjú, adatlap alapján (1-3 alkalom, alkalmanként maximum 60 perc)
- helye: Család- és Gyermekjóléti Központ vagy más intézmény területén, szükség szerint az ügyfél otthonában
Szociális diagnózist készítő esetmenedzser:
Marótiné Lukács Dóra
tel.: +36/20-258-2253
A szociális diagnózis törvényi háttere:
A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról 1993. évi III. törvény 64/A. § (1) bekezdése alapján a Gyvt. szerinti család- és gyermekjóléti központ szociális diagnózist készít:
a) a család- és gyermekjóléti szolgálat kezdeményezésére, ha olyan szociális szolgáltatás vagy gyermekjóléti alapellátás - ide nem értve a gyermekek napközbeni ellátását - igénybevétele válik szükségessé, amelyben az ellátott vagy a család nem részesül, vagy azt a szolgálat más okból szükségesnek tartja,
b) a család- és gyermekjóléti szolgálatnál gondozásban nem álló ellátott esetén akkor, ha az esete nem tartozik a Gyvt. 40/A. § (2) bekezdés a) vagy b) pontja alá, és a szociális diagnózis elkészítéséhez valamennyi érintett hozzájárul.
(2) A szociális diagnózis elkészítését a 64. § (2) bekezdése szerinti jelzőrendszer tagjai is kezdeményezhetik a család- és gyermekjóléti központnál.
(3) A szociális diagnózis a család szociális helyzetének átfogó vizsgálata alapján meghatározza az igénybe venni javasolt szociális szolgáltatásokat és - ide nem értve a gyermekek napközbeni ellátását - gyermekjóléti alapellátásokat. A jogosultsági feltételek fennállása esetén a szociális diagnózis kötelezi a szociális, gyermekjóléti szolgáltatókat és intézményeket, amelyek kötelesek a szolgáltatásra vonatkozó igényt nyilvántartásba venni.